Naturalizmus.hu

A CFN a következőkben megpróbálja bemutatni, hogy hogyan áll össze a naturalizmus látható és koherens egésszé, kiindulva először egy rövid nyilatkozatból, majd innen haladva az egyre részletesebb kifejtés felé. Ha kíváncsi arra, hogy mi a naturalizmus, és hogy miről szól, akkor itt erre – reményeink szerint – világos választ fog kapni.

Elsőként itt egy „liftben kifejthető” rövid nyilatkozat:

Nyilatkozat a naturalizmusról

A naturalizmus az a felfogás, amely szerint egyetlen, a tudomány által elénk tárt természetes világ van, amelynek mi, emberek is teljes mértékben részei vagyunk. A naturalizmus szerint minden, ami vagyunk, és amit teszünk kapcsolatban áll a világ többi részével, és a körülöttünk lévő viszonyokból következik. Mindegyikünk egy kibontakozó természetes folyamat, amelynek minden része egyszerre ok, és okozat. „Következmények” vagyunk, és ez, illetve annak megismerése, hogy hogyan vagyunk következmények, nagyobb erőt és ellenőrzést ad kezünkbe, ugyanakkor könyörületessé és alázatossá is tesz. Azzal a felismeréssel, hogy az öntudatunk, a választásaink, és legkülönlegesebb képességeink mind természetesek, a naturalizmus újra varázslatossá teszi a fizikai világot, ahol végre otthon lehetünk. A naturalizmus megmutatja kapcsolatunkat a világgal és másokkal, elvezethet egy könyörületességen alapuló erkölcshöz, és általa a körülményeinket sokkal jobban irányíthatjuk.

Következzen a három szó, ami összefoglalja a naturalizmus lényegét, ahogy az a hétköznapunkban megjelenik:

Kapcsolat – Könyörületesség – Kontroll

Kapcsolat: Minden, ami vagyunk, és minden, amit teszünk kapcsolatban van a világ többi részével. Testünket és elménket teljes egészében a minket körülvevő korábbi események alakítják. Mindegyikünk egy kibontakozó természetes folyamat, és ennek a folyamatnak minden része okozott és maga is ok. Vagyis teljesen otthon vagyunk a fizikai világban.

Könyörületesség: Az a felismerés, hogy következmények vagyunk – nem saját magunk okozói – azt jelenti, hogy nem vállalhatjuk magunkra és nem is háríthatjuk másra a végső felelősséget vagy elismerést. Ez elvezethet egy megértésen és könyörületességen alapuló erkölcshöz, mind magunk, mind mások viszonyában. Én is lehetnék ő. Én is lehetnék a hajléktalan, az elitélt, vagy a drogos, ha nekem lennének olyan génjeim, és ha én kerültem volna az ő élethelyzetébe.

Kontroll: Ha megértjük, hogy milyen faktorok alakítanak minket, és miért viselkedünk úgy, ahogy, akkor a következményeket is jobban láthatjuk előre, és sokszor jobban tudjuk irányítani sorsunkat. Ahelyett, hogy azt hinnénk, hogy az emberek szimplán akaratukkal másokká válhatnak, arra koncentrálhatjuk energiánkat, hogy olyan körülményeket alakítsunk ki, amelyek előremutató személyes és társadalmi változásokat hoznak. A könyörületesség tudományos tapasztalatokon nyugvó hatékonysággal párosul.

Végül egy kicsit több részlet, inkább már „liftben ragadás” esetére:

Bevezetés a naturalizmusba

A naturalizmus lényegében nem más, mint az a felismerés, hogy az emberi lények teljes mértékben részei a természetnek, vagy más szóval, nincsen semmilyen természetfeletti velünk kapcsolatban. A világnézet alapja a tudomány, mint a legjobb és legmegbízhatóbb módszer annak megismerésére, hogy mi az, ami létezik. A tudomány pedig azt mutatja, hogy az ember minden aspektusa természetes jelenségekkel magyarázható, kapcsolódik a természet többi részéhez, és ezen kapcsolatok segítségével érthető meg.

Az ember naturalista szemlélete természetesen nagyban különbözik a hagyományos vallásos vagy egyéb természetfelettihez forduló világnézetek által festett képtől, és mélyreható következményei vannak. Nincsen lelkünk, amely túlélné testünk halálát. Teljes mértékben fizikai lények vagyunk, és a természet alakított minket olyanná, amilyenek vagyunk. Nincsen szabad akaratunk abban az értelemben, hogy döntéseink függetlenek lennének a minket meghatározó hatásoktól. Ellenkezőleg, részei vagyunk az univerzum kibontakozásának, annak lenyűgöző bonyolultságának.

Azzal, hogy megértjük, hogy teljes mértékben „következmények” vagyunk, és hogy hogyan is határoznak meg minket a körülményeink (a genetikai örökségünk, a neveltetésünk, a társadalmi környezetünk), a korábbiaknál hatékonyabb eszközt kapunk a kezünkbe, hogy elképzeléseink szerint befolyásoljuk mind saját életünket, mind társadalmunk egészét. A naturalista megközelítés ráirányítja figyelmünket arra, ami működik, növeli önismeretünket és önbizalmunkat, és segíthet abban, hogy hatékony társadalmi szabályzókat dolgozzunk ki többek között a bűnüldözés, az igazságügy, az egészségügy, és a környezetvédelem területén. Más oldalról, az a felismerés, hogy nem mi vagyunk saját magunk és cselekedeteink végső okai, azt jelenti, hogy a végső felelősség vagy az érdem sem a miénk. Ez tompítja az olyan, kevéssé igazolható érzéseket, mint az erkölcsi felsőbbrendűség, túlzott büszkeség, túlzott szégyenérzet és bűntudat, és ezzel segít elfogadni saját magunkat. Tovább gördítve a gondolatmenetet, mivel embertársainkat is okozatnak tekinthetjük – beleértve a drogost, bűnözőt, nincstelent vagy a hajléktalant – sokan kevésbé fogjuk őket hibáztatni, elítélni és megbüntetni, és empatikusabbak leszünk irányukban. Az emberek „nem hozzák létre” saját magukat, ezért a végső felelősség azért, hogy olyanok, amilyenek, illetve teszik, amit tesznek, szintén nem az övék. Ez a felelősség eloszlik a között a számos tényező között, amelyek az adott embert formálták. Ha ugyanolyan génjeink lennének, mint neki, és ugyanabba a környezetbe kerültünk volna, mint ő, akkor ugyanolyanok lennénk, és ugyanazt tennénk, mint ő: én is lehetnék ő. Mindez elvezet egy naturalista etikához, amely irányt mutat mind az egyénnek, mind a társadalomnak.

Mint már szóba került, a naturalizmus a tudományok mellett teszi le a voksát, ha a világ megismeréséről van szó, és nem hagyományokban, intuícióban, szent iratokban, vagy kinyilatkoztatásokban keresi a válaszokat. A tudományok a jelenségek közötti összefüggéseket kutatják és írják le, így amit létrehoznak, az szükségszerűen egy egységes, természetes, és sokoldalú egésszé áll össze. Ha komolyan vesszük a tudomány mondanivalóját saját magunkról és viselkedésünkről, akkor arra jutunk, hogy teljes mértékben természetes, vagyis fizikai lények vagyunk. A biológia és az agykutatás egyre inkább megmutatja, hogy a test és az agy felelős mindenért, amit egykor a léleknek tulajdonítottunk. Maga az öntudat, illetve a racionalitás és a mérlegelés képessége is teljesen természetes folyamat.

Néhányan esetleg most arra gondolnak, hogy ebből az következik, hogy a naturalizmus puszta mechanizmussá vagy automatává degradálja az embert, ez azonban nem így van. Az érvelésből inkább az következik, hogy mi az univerzum csodálatosan bonyolult, alkalmazkodó „teremtményei” vagyunk, akik képesek magukba tekinteni, és képesek a csodálatra, szenvedésre és örömre. Ez a legkevésbé sem „gépiesíti el” az embert, ellenkezőleg, a naturalizmus újra elvarázsolja a természetes világot azzal, hogy megmutatja, hogy az elme és az akarat nem valamilyen más, természetfeletti dolog, hanem természetes folyamat, amit a tudomány segítségével megismerhetünk. Hihetetlen dolog, de a fizika saját maga képes ezeket a fantasztikus dolgokat létrehozni.

Evolúciós eredetünk is további gondolatokhoz vezethet: otthonunk a Föld, rokonaink pedig az élőlények, ezért a naturalista nézőpont arra ösztönöz sokunkat, hogy jobban odafigyeljünk a többi élőlényre, és magára a Földre. Kialakulásunkat olyan körülményeknek köszönhetjük, amelyek messze túlnyúlnak rajtunk időben és térben. Ha ezt látjuk, akkor érezhetjük, hogy otthon vagyunk az univerzumban, és igazi résztvevők vagyunk annak alakulásában.

Forrás: CFN: A Guide to Naturalism
Fordította: Ropian