Naturalizmus.hu

Majdnem minden embernek van valamilyen világnézete – egyfajta képzete arról, hogy mi létezik, hogy hogyan épül fel a valóság, és hogy mi hogyan illünk abba bele. Akár tudatosan, akár nem, világnézetünk segít meghatározni céljainkat és cselekedeteinket – ez az a mindent átfogó keret, ami segít kiigazodni a világban, és értelmet ad a dolgoknak elvi, gyakorlati, és etikai szempontból.

Célom ebben a cikkben, hogy röviden bemutassam a naturalizmust, a tudományra épülő világnézetet. Ha Ön kíváncsi a nagy kérdésekre az ember természetével és rendeltetésével kapcsolatban, illetve arra, hogy hogyan boldogulhatunk legsikeresebben bolygónkon, a Földön, akkor érdemes megismerkednie ezzel a világnézettel.

Dióhéjban a következőképpen foglalható össze a naturalizmusnak az a változata, amelyet itt ismertetek: egyetlen, természetes, fizikai világunk van, amelynek mi is teljes mértékben részei vagyunk. Nem létezik ettől különböző természetfeletti vagy nem anyagi természetű világ, és nekünk, embereknek sincs semmilyen természetfeletti vagy nem anyagi természetű részünk. Ennek elfogadása erőt ad, elfogadóvá tesz és megszabadít önteltségünktől, miközben könyörületesek és a felfedezésre nyitottak maradunk. Ha magunkévá tesszük ezt az egyszerű kiindulópontot, fogékonyabbak leszünk arra, hogy meglássuk a dolgok mögött megbújó kapcsolatokat, és értelmet leljünk mindabban, ami körülvesz.

A naturalista világnézet szerint a világ megismerésének legmegbízhatóbb módja a tudomány, vagy általánosabban, a racionális, tapasztalaton alapuló vizsgálódás. Ha vezetőnknek a tudományt választjuk, egy egységes világot kapunk, ahol nincsen külön természetes és természetfeletti. Napjainkra a tudomány megmutatta, hogy az ember minden egyes aspektusa természetes eredetű, és teljes mértékben része a minket körülvevő természetes világnak, ami magában foglal mindent a biológiától a kultúráig.

Az ember naturalista szemlélete jelentősen különbözik a klasszikus vallásos és dualista felfogásoktól. Például nincsen semmilyen a testünk halálát is túlélő, nem fizikai természetű lelkünk, amelyik a szellemi világunkért felelős lenne. Valójában a fizikai, halandó agy az, ami érez, gondolkodik és dönt. A tudományos kutatások ráadásul abba az irányba mutatnak, hogy öröklött tulajdonságaink és a környezet együtt teljesen meghatározza, hogy kik vagyunk, és hogy mit teszünk. Racionális gondolkodó lények vagyunk, akik igazi döntéseket hoznak, de nincsen olyan szabad akaratunk, ami független lenne a fizikai ok-okozati viszonyoktól. Ellenkezőleg, a személyiségünk, viselkedésünk és a döntéseink elvben visszavezethetők a minket körülvevő, időben korábbi tényezőkre. Mint egyének, és mint társas lények, teljes mértékben részei vagyunk a csodálatosan bonyolult és folyamatosan alakuló világegyetemnek.

Azzal, hogy megkérdőjelezi a test és lélek klasszikus dualizmusát, és tagadja bármilyen természetfeletti lény vagy valóság létezését (istenek, ördögök, menny, pokol vagy a vízöntőkor Shangri-lája), a naturalizmus sok tekintetben szembehelyezkedik a klasszikus nyugati közfelfogással, legalábbis az emberi természettel és léttel kapcsolatos kérdésekben. Ennek mélyreható következményei vannak mind a személyes életünkre, mind bizonyos társadalmi és globális kérdésekre nézve, sőt, olyan, a léttel kapcsolatos alapvető kérdésekre nézve is, amelyek hagyományosan a vallás hatáskörébe tartoztak. Az a nézet, hogy teljes mértékben természetes és okozott lények vagyunk, megvilágítja kapcsolatunkat a világgal: otthon vagyunk a kozmoszban. Emellett egy lágyabb képet fest az emberi hibákról és erényekről, továbbá nagyobb hatalmat ad, hogy befolyásoljuk magunkat és a körülményeinket. Az itt ismertetett naturalizmus kulcsszavai tehát, kapcsolat, könyörületesség, és kontroll.

A naturalista világnézet előtérbe helyezi azokat a tényezőket, amelyek bennünket és életünket formálják – ilyen például a genetikai örökség, a neveltetés, és a társadalmi környezet – és így arra irányítják figyelmünket, hogy mi az, ami hozzásegít, hogy elérjük céljainkat. Ez megnöveli saját teljesítményünket, és segít abban, hogy hatékony társadalmi szabályzókat dolgozzunk ki többek között a bűnüldözés, az igazságügy, az egészségügy, és a környezetvédelem területén. Más oldalról, az a felismerés, hogy nem mi vagyunk saját magunk és cselekedeteink végső okai, azt jelenti, hogy a végső felelősség vagy az érdem sem a miénk. Ez tompítja az olyan, kevéssé igazolható érzéseket, mint az erkölcsi felsőbbrendűség, túlzott büszkeség, szégyenérzet és bűntudat, és ezzel segít elfogadni magunkat. Tovább gördítve a gondolatmenetet, mivel embertársainkat is okozatnak tekinthetjük – beleértve a drogost, bűnözőt, nincstelent és hajléktalant – kevésbé fogjuk őket hibáztatni, elítélni és megbüntetni, és nő a velük kapcsolatos empátiánk. Az emberek „nem hozzák létre” saját magukat, ezért a végső felelősség azért, hogy olyanok, amilyenek, illetve teszik, amit tesznek, szintén nem az övék. Ez a felelősség eloszlik a között a számos tényező között, amelyek az adott embert formálták. Ha ugyanolyan génjeink lennének, mint neki, és ugyanabba a környezetbe kerültünk volna, mint ő, akkor ugyanolyanok lennénk, és ugyanazt tennénk, mint ő: én is lehetnék ő. Ez megkérdőjelezi a nyugati kultúra radikális individualizmusát, amely szerint mindenki szabadon formálja saját magát. Mindez elvezet egy naturalista etikához, amely irányt mutat mind az egyénnek, mind a társadalomnak.

A naturalista világnézet nem új, gyökerei visszanyúlnak egészen az ókori görögökhöz, és Buddhához, és az utóbbi évszázadokban is számos neves tudós és gondolkodó vallotta valamilyen formáját. Ez adja a filozófiai hátterét történelmünk több fontos mozgalmának, köztük a felvilágosodásnak, a világi humanizmusnak, és a szabadgondolkodásnak, és ez az a keretrendszer, amiben a kutatók és a filozófusok jelentős része gondolkodik. Ezzel együtt a múltban ritkán nevezték meg a naturalizmust, mint a dolgok mögött álló átfogó világképet, és nem foglalták rendszerbe elemeit és következményeit a szélesebb közönség számára. Ezen szeretnék változtatni, mert közül talán nem kevesen vonzó és hatékony alternatívát találnak majd benne a vallásos világnézetekkel szemben.

Thomas W. Clark: Encountering Naturalism, A Worldview and Its Uses
Chapter I, Intorduction & Overview (részlet)
Fordította: Ropian