Naturalizmus.hu

A naturalista filozófia következményeinek értelmezését és hétköznapokra vetítését alkalmazott naturalizmusnak nevezzük. A humanista vonásokat is magán viselő, a Center for Naturalism által is népszerűsített értelmezés szerint abból, hogy mi, emberi lények teljes mértékben részei vagyunk a természetnek, több dolog fontos is következik. Életünk egyszeri és megismételhetetlen, így a túlvilág helyett erre kell minden figyelmünket fordítanunk. Erkölcsünk forrása mi magunk vagyunk, és abból a vágyunkból építkezik, hogy minél jobban boldoguljunk egyénként és együtt. És nem utolsósorban, nem vagyunk függetlenek a természet ok-okozati kapcsolataitól, és ennek felismerése egyszerre jelenthet erőt a cselekvésre, megbékélést magunkkal és másokkal, és spirituális élményt. A természet sokszor csodálatosabb, mint a képzeletünk.

A világi humanizmus a felvilágosodás filozófiája: a természetfelettit elvető, és az élet értelmét, az erkölcsöt és az igazságot az emberben kereső filozófia. A világi humanizmus elkötelezett az ész a tudományos módszer mellett, ha fontos kérdésekről van szó. Alaptézise szerint az ember célja teljes és kielégítő életet élni, és ennek érdekében törekszik egy minél jobb világ megteremtésére, amelyben az emberek itt és most, az egyetlen életükből hozzák ki a legjobbat.

Azt a filozófiai álláspontot, mely szerint a természetben nincs jelen „cél” vagy „értelem”, nincs „jó” és „rossz”, nihilizmusnak nevezzük. A naturalista filozófia szerint a világunk ilyen: nincsen felsőbbrendű cél, sem tőlünk, emberektől független jó vagy rossz. A nihilizmus e filozófiai értelmezésének nincsen köze az anarchizmushoz, maguk a nihilisták pedig nem szükségszerűen közönyösek vagy depressziósak. Vannak, akikben a nihilizmushoz intellektuális úton való eljutás egyfajta megvilágosodás- és szabadságérzéssel, nagyobb toleranciával, megértéssel, a világ objektívebb szemléletével és a dolgokon való felháborodás helyett azok átlátni és megérteni akarásával párosul. Más esetekben természetesen egészen mással, hiszen a nihilizmus nem mond semmit arról, hogy mit kellene tennünk.

A Taoizmus egy több ezer éves Távol-Keleti filozófia, melynek központi elemei a Tao, az „Út”, a világmindenség rendező elve és a Te, az „Erény”, a Tao művelésének művészete. A taoista tanítások központi elemei a tétlenség, a spontaneitás, a humanizmus, a viszonylagosság és az üresség. A filozófiához annak hosszú történelme során sokrétű népi és szervezett vallásosság társult, ezek számos eleme természetszerűleg dogmatikus vagy ellentmondásban van a naturalizmussal, azonban az alapfilozófia elvontabb útmutatásainak nagy része összefér a természet naturalisztikus képével.

A Buddha (Sziddhártha Gautama) eredeti tanításának több eleme is pusztán az emberről szól, és nem tesz ellenőrizhető állításokat a természettel kapcsolatban. Ilyen például a középút filozófiája, illetve a vágyaktól való megszabadulás, az üresség, melynek gyakorlata a meditáció. Hasonlóan más keleti vallásokhoz, a buddhizmus sem törekszik „kizárólagosságra”, és nem követeli meg, hogy mindenben elfogadjuk, így koncentrálhatunk azokra a tanításokra, amelyek megférnek a naturalista világkép mellett.

Az istenhívő vallások az ókor óta realisták abban az értelemben, hogy Istent valódi létezőként fogják fel, és segítségével a világra vonatkozó állításokat fogalmaznak meg. Ez mára már gyakorlatilag tarthatatlanná vált, hiszen nem egyeztethető össze világ tudományos és naturalista képével. Néhány radikális keresztény teológus úgy látja, hogy ezért az istenhitnek szakítania kell a metafizikával (azzal, hogy a világ természetéről nyilatkozzon), de mondanivalója megőrzendő, és hasznos spirituális eszköz lehet életünkben a jövőben is. Az ily módon nyert, vallásnak már aligha nevezhető keresztény spiritualitás egyik központi eleme a külső, egyetemes nézőpont, melyet egykor Istennek hívtak.